Monok
MONOKI BABFESZTIVÁL

Kossuth Lajos életútja

„Monok lakóinak életét a XIX. században is döntően befolyásolták az országban lezajlott történelmi események, az ország népesedésében megfigyelhető folyamatok. A XIX. század elején még a robotoltató, háromnyomásos gazdálkodás és a gabonatermesztés túlsúlya a jellemző a nemesi birtokon. A jobbágyság differenciálódása előrehaladt: a parasztság felső rétege igaereje révén több telket is birtokolt, pusztákat bérelt, fölhasználta a nincstelenek munkaerejét. A zsellérek többsége sem teljesen földtelen, jórészük töredék telkeken gazdálkodik, volt házuk.

Monok nem egy a sok ezer magyarországi település között. Történelemformáló személy látja meg a napvilágot a zempléni falu uradalmi tisztilakának egyik családjában. Szerte a hazában még nem sejtik, de a helyi legenda úgy meséli, hogy az itteniek már tudták: új csillag született, aki fényével mutatja majd a társadalmi megújulás felé az utat a magyarság számára.

A kisnemesi származású udvardi Kossuth család Turóc vármegyéből került vidékünkre. IV. Béla 1263-ban kiállított adománylevelében adott birtokot Math fia Coswtnak. Ez lett Udvard, majd később Kossuthfalva. A család egy későbbi tagja, Miklós, érdemeiért 1479-ben címert kapott Mátyás királytól. Ennek a XIX. században használt formája: a pajzs kék udvarában ágaskodó fehér zerge, mellső lábával zöld szárú, háromágú fehér liliomot tart. A pajzson levő ezüstsisak jelképezi a nemzetség harcban tanúsított erényeit.

A család már a XIII–XIV. században két ágra szakadt, és felváltva használta az Udvardi előnevet és a Kossuth nevet. A turóci birtokot mindvégig megőrizték, de nem tudták jelentősen gyarapítani. Velük azonos társadalmi és vagyoni állapotú felvidéki nemesi famíliákkal házasodtak, megyei tisztségeket töltöttek be. Kossuth Lajos nagyszülei, Kossuth Pál birtoktalan kisnemes és felesége, Benitzky Zsuzsanna még Kossuthfalván élt. A Kossuth leszármazottak a XVIII. században azonban már Borsod, Nógrád, Zemplén, Ung, Gömör és Pest megyében vállaltak különböző köztisztségeket.

Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László Sárospatakon végezte a jogot, ügyvédi gyakornokként tanúja volt Martinovics és társai nyilvános kivégzésének. Ügyvédi oklevéllel a kezében elhagyta Turócot, és Zemplénben előbb a megyénél helyezkedett el, majd uradalmi ügyész lett Monokon, Andrássy gróf szolgálatában. Ekkor kötött házasságot tyrlingi Wéber Karolinával, az olaszliszkai postamester lányával, akinek ősei Caraffa elüldözte szepességi patríciusok. Az apa, Weber András katonaként végigküzdötte Mária Terézia háborúit, jutalmul kapta Olaszliszkán a szép kőházat, a jövedelmező postamesterséget és némi birtokot.

Lajos, a Kossuth házaspár második gyermekeke 1802. szeptember 19-én látta meg a napvilágot (az első itt született csecsemő meghalt). A keresztelőt az evangélikus anyaegyház templomában, Tállyán tartották a hordóvásár egyik szeptember végi napján. Mayer Mátyás evangélikus lelkész keresztelési bejegyzése sajnos a nagy tállyai tűzvészkor megsemmisült. Ez bizonytalanná teszi a születés pontos dátumát. Helyi, családi hagyományként maradt fenn Apjok Mihály bácsi története. A nagyon öreg Mihály bácsi kint ült a ház előtt, amikor a kis pólyás Kossuth Lajost levegőzni kihozta a dajkája. Mikor meglátta a csecsemőt dajkája karján, felállt a lócáról. Öregesen közelebb lépett, felhajtotta a baba terítőjét, és megszólította a babát: „Ebből a gyermekből Magyarország vezérlő csillaga lesz.”

Kossuth Lajos életéből rövid időszakot tölt Monokon. A család 1803 tavaszán Olaszliszkára, a nagyszülőkhöz költözött, Kossuth László pedig Sátoraljaújhelyben vállalt ügyvédi munkát. Mikor fiuk 1808-ban elérte az iskoláskort, a család házat vett Újhelyben, a Barátszeren, és itt telepedett le. Sátoraljaújhelyben születtek Lajos húgai: Karolina, Emília, Zsuzsanna és Lujza.

Kossuth Lajos Sátoraljaújhelyt tartotta egyénisége bölcsőjének, idekötötték iskolaévei: „Én Monokon születtem… de engem életem első emlékezetei Újhelyhez csatolnak, a szülőföldhöz ragaszkodás édességével. Újhely volt gyermekkorom bölcsője… És ami a madárfióknak első bizonytalan szárnypróbálgatásainál az anyai fészek, nekem ez Újhely volt… S büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi embernek nevezhetem.”

Kossuth az elemi iskolában Nováky Józsefnél kezdte tanulmányait. 1810-ben íratták be a piaristák újhelyi gimnáziumába, melynek 1816-ig a legkiválóbb növendéke volt. Szülei nem feledkeztek el fiuk evangélikus neveléséről sem, az abaúji Nagykemencén Czapkay lelkész tanította hittanra és készítette elő a konfirmációra. A tehetséges gyermeket németül, franciául, zenére taníttatták. A hagyomány szerint tizennégy éves volt, amikor egy cigányasszony azt jósolta neki, hogy ő lesz az ország szabadítója.

Az újhelyi évek alatt Kossuth László családja elszegényedett. Lajos tanítványokat tartott, így próbált tanulása költségeihez hozzájárulni. 1816–1819 között a családi hagyomány és az evangélikus érzület hatására az eperjesi Evangélikus Kollégium diákja lett. Itt választotta életcéljául a politikai (jogi) pályát. Nagy hatást gyakorolt rá Greguss Mihály, a magyar történelem és statisztika professzora, aki növendékének szintén nagy jövőt jósolt. Az eperjesi kollégium évkönyve szerint mindvégig kitűnő tanuló volt. Eperjesi évei alatt született diákkori versei szinte teljesen ismeretlenek. Álljon itt ezek egyike mutatóban: Magyar dal. – Éltem zajló tengerén / tsak kettőt szerettem én / Hazám édes kebelét / s Rozsám szelíd kellemét. // S egész munkás életem / E kettőnek szentelem / Egy felét a Hazámnak / Másik részét Rozsámnak. // Bár tsak Isten lehetnék / Hogy áldást deríthetnék / Mind a két bálványomra / Nem ügyelnék magamra. // Ha Hazámnak bús egén / remény sugárt látok én / s ehhez Rozsám mosolyog / egészlen boldog vagyok. // De ha utált szolgaság / fenyeget szent szabadság, / vigasztalást nem bírok / Rozsám ölén is sírok. // Boldogsága éltemnek / ne neheztely szívemnek / felosztott indulatján / Kedves édes magyar lyány! // nagyra vágyó hős Lelkének / büszke komor dagálya / túl hat a lét szűk határán / s nyugtát ott sem találja // hol a rég el múlt századok / sírjaikba dőltenek / s a reppenő halandóknak / vissza térést intenek. / Visszatérést! az enyészet / rettenetes körébe / a világot semmisítő / mulandóság ölébe // Hol a világ hódítónak / mennyköve és az árva / Kóldus sírva tűnt panasza / egy körben van elzárva, // Hol a fáradtság jutalmát / az ész teremtményeit / a bajnoki küzdés czélját / a szerelem mennyeit! // Mindent, mindent, mit a remény / boldogítva érlele / egy perczenet aczél keze / a sötétbe sodor le.

1819–20-ban a híres Sárospataki Református Kollégium „non togatus”, azaz nem papi, hanem jogi pályára készülő diákja. Céltudatos munkával sajátította el a jogi ismereteket, és a hírneves jogtudós, Kövy Sándor egyik legjobb tanítványa volt. Az önérzetes Kossuth egyszer kisebb összeütközésbe keveredett diáktársaival együtt a híres professzorral. Midőn a kis kellemetlenséget elintézték, Kövy Kossuthra mutatva kijelentette: „A dominus Kossuthból országháborító lesz!”

A professzor nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati jogba is igyekezett bevezetni diákjait. Ezért megalapította hallgatóiból a Patak határában található dombról Páncélnak nevezett vármegyét, amelyben valódi politikai gyakorlatot szerezhettek a diákok.

Joggyakornoki éveit kezdetben apja mellett, majd Eperjesen, Kardos Sámuelnél töltötte. Azután következtek a pesti gyakorlóévek (1821–23) a hétszemélyes, majd a királyi ítélőtáblánál. Ügyvédi oklevelét Pesten állították ki, 1823. szeptember 26-án.

1824. október 9-én kihirdették diplomáját, megkezdhette ügyvédi tevékenységét Sátoraljaújhelyen. Előbb apja mellett, majd 1825-től magánügyvédként polgári ügyekben képviselte a birtokoscsaládokat.

1825-ben az első reformországgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál a magyar nyelv védelméért tudományos társaság megalapítását javasolta. Meghallván a javaslatot Széchenyi egyévi jövedelmét, hatvanezer forintot ajánlott fel e célra. Példáját több arisztokrata követte, az országgyűlés végére összesen kétszázötvenezer forintot gyűjtöttek össze a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. A felajánlók között volt a Monokon birtokos Andrássy család feje is.

Az országgyűlés munkáját érdeklődéssel figyelte a zempléni közvélemény. A követi jelentéseket viták követték, ennek során kialakult egy helyi ellenzéki csoportosulás. A reformeszmék szolgálatában tevékenykedett Kossuth Lajos is, aki élénken részt vett a társadalmi és közéletben: 1826-tól egyháza hívására az újhelyi evangélikus egyház ügyvédje és az egyháztanács jegyzője. 1827-ben a megye táblabírájává választották. Helyi iparosokból önkéntes tűzoltóságot szervezett. 1829-től a város ügyésze és az országos összeírás zempléni eredményeit vizsgáló bizottság jegyzője. 1830 augusztusában a megyei követválasztó gyűlés követutasítást kidolgozó bizottságában mondta el első, fogalmazványban fennmaradt beszédét, amelyben kifejezte aggályait Ferdinánd trónörökös megkoronázásával kapcsolatban.

Az 1831-es esztendő Kossuth zempléni tevékenységének legjelentősebb éve lett. A januári megyegyűlésen az ellenzék szószólójaként sokan felfigyeltek rá. Ebben az évben alakult meg az ellenzék szervezkedésének központja, a Zempléni Casino Társaság, amelynek jegyzőjévé Kossuth Lajost választották. Szervezőkészsége 1831-ben, a kolerabizottság megyei jegyzőjeként mutatkozott meg: a koleralázadás óráiban képes volt beszédével megnyugtatni és az általa szervezett nemzetőrséggel megvédeni városát.

Az 1831-ben megalakult operátumbizottságok a polgári reformmozgalom megyei kezdetét jelentették. Az ezek egyikében tevékenykedő Kossuth nemcsak népszerűséget, hanem ellenfeleket is szerzett, akik a Reviczky árvák vagyonának kezelése ügyében 1831 őszén sikkasztással vádolták. Mire 1832 februárjában pont került az esetre, hírneve csorbát szenvedett, anyagi helyzete zilálttá vált. Ez arra késztette Kossuthot, hogy kínálkozó lehetőség esetén elhagyja a várost és a megyét. 1832 decemberében Vécsey Pálnak, a megyei reformellenzék egyik főrendi tagjának megbízásából mint a távollévő rend követe Pozsonyba, az országgyűlésre utazott. Sennyei Károly, Fischer Pál is őt jelölték követüknek. Lónyay Gábor pedig havi tíz forint fizetség ellenében azzal bízta meg, hogy tájékoztassa őt az országgyűlési eseményekről. Ebből a kezdeményezésből születtek az Országgyűlési Tudósítások, meghozva Kossuthnak az országos hírnevet.

Az Országgyűlési Tudósítások 1832 decembere és 1836 májusa között jelentek meg kéziratos másolatokban. Kossuth 1833-ban vásárolt kősajtóját elkobozták, így ezeket továbbra is kéziratos formában, magánlevélként terjesztette. Ezzel elkerülte a cenzúrát is. Összesen 344 szám és két toldalék jelent meg. A reformellenzék számára létkérdés volt az ország formálódó közvéleményének tájékoztatása.

Az országgyűlés végével Kossuth szüleivel együtt Pestre költözött. Az újságírói hírnevet szerzett egykori ügyvéd kiterjedt levelezői, tudósítói apparátust épített ki, és új lapot indított Törvényhatósági Tudósítások címmel. Az előfizetők száma folyamatosan nőtt, 1837 februárjában már százhatvan kéziratos példányban készült az újság. A megyék nevezetes eseményeiről szóló Törvényhatósági Tudósítások azonban alig egy évig jelenhetett meg. Hangneme, tartalma magára vonta a kormányzat haragját, betiltották. Éppen a 24. számot másolták, amikor Kossuthot 1837. május 4-én letartóztatták és bebörtönözték. Hűtlenségért négyévi börtönre ítélték. Fogsága idején megtanult angolul, tanulmányozta az államgazdaság és az ipar kérdéseit taglaló munkákat.

Az ország közvéleményének nyomására a felségsértési és hűtlenségi perek bebörtönzötteivel együtt Kossuth 1840 májusában szabadult. Egészsége helyreállítása érdekében Parádfürdőre utazott, ellátogatott szülőföldjére, Hegyaljára is. 1840 nyarán ismerkedett meg a Fejér megyei birtokoscsaládból származó árva leánnyal, a katolikus Meszlényi Teréziával, akit 1841. január 9-én feleségül vett. Széchenyi figyelemre méltó személyiségnek írta le a fiatalasszonyt, férje pedig e szavakkal jellemezte: „ki nem retteg sorsát az enyémhez csatolni”. Házasságukból három gyermek született: Ferenc, Vilma, és Lajos Tivadar.

Kossuth 1840 végén szerződést kötött a Landerer által kiadott Pesti Hírlap szerkesztésére. A hetente kétszer megjelenő lap az első modern ellenzéki szellemű politikai újság Magyarországon. 1844-ben már 5200 előfizetője volt. Kossuth vezércikkeiben sorra vette és egységes programmá ötvözte a gazdaság és a társadalom égető kérdéseit. A haladó középnemességre támaszkodó programjával polgári nemzetállamot körvonalazott. Az 1840-es évekre már Kossuth volt az ország egyik vezető politikusa. Széchenyi István azonban katasztrófába torkolló útnak tartotta elképzeléseit. Kettejük ideológiai csatájában a reformellenzék Kossuth mellé állt.

Az 1840-es évek első felében a gyáripar, a közlekedés fejlesztésére összpontosította erejét. „A nemzet ipar nélkül félkarú óriás” gondolat jegyében 1841 júniusában megalakult az Országos Iparegylet, amelynek aligazgatójává Kossuthot választották. E tisztében rendezte meg 1842 augusztusában az első iparkiállítást a pesti Vigadóban. Pártfogásával jött létre a Magyar Kereskedelmi Társaság 1844 nyarán. 1844 októberében Országos Védegyletet alakított, amelynek tagjai kötelezték magukat, hogy csak a hazai ipar termékeit vásárolják. Életre hívta a Gyáralapító Társulatot. A Kossuth által éveken keresztül tervezett fiume–vukovári vasút részvényaláírási íve az ő aláírásával került kibocsátásra 1845-ben. Ebben az évben dolgozta ki a Balatoni Gőzhajózási Társaság alapszabályát. Kossuth készítette el az Ellenzéki nyilatkozat alapszövegét is, amelyben megfogalmazta a közjogi, területi, nyelvi, alkotmányos sérelmeket.

Az utolsó pozsonyi rendi országgyűlésre 1847-ben Pest megye választotta követévé. Az országgyűlésen azonban csak mérsékelt reformok születtek. A párizsi forradalom hírére Kossuth 1848. március 3-án indítványt tett, melyben felsorolta a követelt reformokat. Tartva a rebelliótól a rendek ezeket végül is elfogadták.

A „márciusi ifjak” vezetésével március 15-én Pesten kitört a forradalom. A Nemzeti dal refrénjével esküt fogadó lelkes tömeg elfogadta a Tizenkét pontban megfogalmazott követeléseket. Ezalatt az országgyűlés törvényekkel teremtette meg az új Magyarország alapjait: megszavazták a teljes jogegyenlőséget, a közös teherviselést, eltörölték a jobbágyságot, biztosították a szólás- és sajtószabadságot, új népképviseleti országgyűlést hívtak össze Pestre.

A király a pesti és az európai forradalmak légkörének kényszerében április 7-én kinevezte az első magyar kormányt és elnökét, Batthyány Lajost. Kossuth pénzügyminiszter lett. Április 11-én a király szentesítette az országgyűlés által alkotott 31 törvénycikket.

A monoki néphagyomány különös történetet szőtt a jobbágyfelszabadítás köré. A helyiek szerint Kossuth személyesen hozta el a törvény árkusait a monokiaknak. 1803-ban gyerekként ugyan elvitték innen Kossuthot – mondták –, de a jeles napon visszajött, megállt szülőháza előtt, és „kikiáltotta a szabadságot”.

Kossuth a Batthyány kormány pénzügyminisztereként már májustól radikális lépésekre szánta el magát. Felhívást bocsátott ki a honvédség megsegítésére, az önálló bankjegykibocsátás érdekében pénz és nemesfém gyűjtésére. Eredményeként a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megjelentette az első magyar nyelvű két- és ötforintos úgynevezett Kossuth-bankókat. Az önálló haderő megteremtésének első lépéseként nemzetőrzászlóaljakat állítottak fel. Zemplén vármegye is megszervezte a magáét.

Monokon huszonöten jelentkeztek nemzetőrnek. A szerencsi körzet tizenegy községéből településünk adta a második legnépesebb csoportot. A helyiek mesélik, hogy akkori plébánosuk, Lacsny Vince a szószékről hirdette Kossuth Lajos felhívását, s ezért 1851-ben másfél évi várbörtönt szenvedett Munkácson. A plébános is ott volt a nemzetőrök között.

A népképviseleti választások után összeült országgyűlésen Kossuth tovább fáradozott a hadsereg megteremtésén. Július 11-én elmondott hatásos szónoklatát máig gyakran idézik a történészek, amelyben kétszázezer újonc kiállítását kérte és 42 millió forint hitelt. A ház felállva, „Megadjuk!” kiáltások közepette szavazta meg a javaslatot. „Én leborulok a nemzet nagysága előtt” – mondta a meghatott Kossuth.

A pénzügyminiszter az országos feladatok közepette sem feledkezett meg szülőfalujáról, Monokról. Fennmaradt egy levele, melyben a község adósságának felfüggesztése ügyében intézkedett. Szövegét teljes terjedelmében mutatjuk be, bizonyítékául, milyen fontos gesztus volt lépése az emberek szemében: azt jelezte, hogy mindenki gondja fontos számára, akármilyen kicsi is az.

„Zemplén megye közönségének. Ezen megyében kebelezett Monok helység közönsége az iránt folyamodván hozzám, hogy régi adóbeli tartozásainak jelesül a házi adóba 4853 f. 16. k. és hadiba 5392 f. 34. k. beszedése tekintetéből megyeileg elrendelt bírói foglalást felfüggesztvén, megengedjem, hogy a folyamodó község ezen tartozását részletenkint fizethesse, miután ezen tartozás annyira megszaporodását nem a most élő polgárok, hanem apáink és nagyapáink idejében gondatlan kezelés, hibás kivetés és számadások okozták – meghagyom a' megye közönségének a folyamodvány megküldése mellett, hogy e tárgyban meghalgatván a' meghalgatandókat, visgálatot hajtson végre – 's mivolt oka ezen adóbeli tartozás olly nagyra szaporodásának hová elébb kimerítő tudósítást tegyen – ezen tudósítására kelendő határozatom kiadásáig a czélba vett végrehajtást felfüggesztendvén. Kelt Budapesten Julius 24-én 848. Pénzügyi Miniszter Kossuth Lajos.”

1848 őszének eseményei Kossuth balsejtelmeit igazolták. Előbb a nemzetiségek, majd Bécs csapatai intézek támadást a forradalom vívmányai ellen. Az ország szabadságharcra kényszerült. Új végrehajtó hatalmat választottak, megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány, elnöke Kossuth Lajos. Toborzóbeszédei nyomán életre kelt a honvédség. Az 1849. évi tavaszi hadjáratban az ország túlnyomó többsége felszabadult. Április 14-én a debreceni Nagytemplomban kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, elfogadták a Függetlenségi nyilatkozatot. Kossuthot megválasztották kormányzóelnöknek.

A katonai sikerek csúcsát Buda bevétele jelentette 1849. május 21-én. Ekkor azonban már nemcsak az osztrákok, hanem az orosz cár csapatai ellen is harcolni kellett. A magyar tisztikarban mindig jelenlévő, a békét kereső katonák tábora nyárra megerősödött. Ez, valamint a túlerő siettette a szabadságharc bukását. Az orosz beavatkozás hírére Kossuth általános népfelkelést hirdetett, Európa népeihez és kormányaihoz is segélykérő indítványt intézett: „ Magyarország terén Európa szabadsága döntetik el.”

Az egyre nehezebb helyzetben az ország vezetése előbb Szegedre, majd Aradra menekült. Augusztus 11-én, a vesztes temesvári csata után Kossuth a kormány egyetértésével Görgeynek adta át a teljhatalmat, majd elhagyta Aradot. Orsován érte a hír a fegyverletételről. Augusztus 17-én Orsovánál lépte át a határt James Bloomfield névre szóló angol útlevéllel: emigrációba vonult.

Kossuth a Török Birodalomban keresett menedéket. Ausztria és Oroszország a kiadatását követelte vagy internálását az ország ázsiai részébe. Így kerültek az emigránsok Viddinből az ország belsejébe. 1850 februárjáig Sumen, majd a kisázsiai Kütahya adott otthont Kossuthnak, aki kapcsolatot tartott diplomatáival, levelezett Pulszky Ferenccel, Teleki Lászlóval, Andrássy Gyulával, próbálta egyben tartani az emigránsok csoportját. Közben Magyarországról megérkezett Kossuth családja is. A nagyhatalmak szerettek volna csendesen megszabadulni tőle, Európában kényelmetlenné vált jelenléte. Az Egyesült Államok kongresszusának meghívására 1851 szeptemberében a Mississippi hadihajón társaival együtt Amerikába indult. Angliai kitérője diadalmenetté vált, nevével volt tele a sajtó. 1851. december 5-én érkezett meg az Egyesült Államokba. Célja a magyar szabadság propagálása, az emigráció anyagi bázisának megteremtése. Népszerűségét bizonyította diadalmas bevonulása New Yorkba, Philadelphiába. Washingtonban felszólalt a szenátusban és a képviselőházban, találkozott az elnökkel, de konkrét ígéreteket nem kapott a magyar szabadság ügyének védelmében. Számos róla szóló és beszédeit kiadó könyv, metszet, zenemű idézi népszerűségét. Ekkor készültek a Magyar Alap kezelésében az úgynevezett Kossuth-dollárok.

1852 júliusában visszatért Angliába, és családjával Londonban élt. Az 1859-ben meginduló francia-piemonti/olasz–osztrák háború kitörésekor Teleki László és Klapka György részvételével, Kossuth Lajos elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság. Megpróbálták a magyar ügyet bekapcsolni az európai folyamatokba. A megalakult Magyar Légiót azonban a franciák csak az osztrákok ijesztgetésére használták fel.

Az 1860-as években Kossuth családostul Olaszországban telepedett le. Itt készült el végleges formában a Duna Konföderáció terve, amelyben hazánk jövőjét a magyarság és a nemzetiségek összefogásában képzelte el. Az 1866-ban kirobbant porosz–osztrák háború kitörésekor újjászervezték a Magyar Légiót. A magyarok ügye azonban Bismarck játszmájában is csak az osztrákok sakkban tartásához kellett. Eközben Magyarországon felgyorsultak az események: megindult a Bécs és a magyarok közötti kiegyezés előkészítése. Kossuth a kiegyezéssel nem értett egyet: „…én e tényben a nemzet halálát látom; …Ne vidd azon pontra a nemzetet, amelyről többé a jövőnek nem lehet mestere” – írta Kossuth híres Kasszandra-levelében Deáknak. 1867-ben azonban megszületett a kiegyezés, Ferenc Józsefet megkoronázták.

Az 1860-as évek második felére Kossuth egyedül maradt Turinban. Leánya és felesége meghalt, vasútépítő mérnök fiait hivatásuk szólította el apjuk mellől. A magyarok közül Ihász Dániel, majd húga, Ruttkayné Kossuth Lujza maradt hűséggel mellette. Időskorában természettudományi tanulmányokba fogott. 1879-ben az Athenaeum irodalmi vállalattal kötött szerződést a tíz kötetre tervezett, Irataim az emigrációból című életmű megírására.

Kilencvenedik születésnapját az egész ország ünnepelte. Több település, sőt a főváros is díszpolgárává választotta. 1892 után egyre többet betegeskedett. 1894 márciusában meghűlt, tüdőgyulladást kapott. Ezzel a kórral már nem tudott megbirkózni, március 20-án este 10 óra 55 perckor elhunyt. Koporsóját – felesége és Vilma leánya hamvaival együtt – külön gyászvonaton hozták haza Turinból (Torinóból). A temetést a főváros rendezte. A résztvevők sokasága jelenlétében Budapesten április 1-jén búcsúzott tőle az ország.

Utolsó fontos írásában kijelölte saját helyét a XIX. század magyar történelmében: „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak föl jövőt a végzetek és annak a jövőnek: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség.”

Kossuthot már életében mítoszok és legendák vették körül. A kultusz kezdete nehezen meghatározható, tömegessé válása az áprilisi törvények elfogadása és a jobbágyfelszabadítás megvalósulása után következett be, de nagyban hozzájárultak kialakulásához toborzóbeszédei is. Az 1849-et követő önkényuralom idején a Kossuth-bankó, a Kossuth-kalap, a Kossuth-szakáll az ellenállás jelképévé vált. Erre az időszakra tehetjük a Kossuthról szóló népdalok keletkezését is. A kultusz érdekessége, hogy Kossuth ekkor még élő személy.

1867 után a népi Kossuth-kultusz az ellenzéki véleménynyilvánítás egyik formájává vált. Maradandó megnyilvánulásai az 1894 után felállított szobrok. Az egyszerű emberek Kossuth apánkat, ahogy nevezték, megőrizték szívükben. Sok-sok romantikus ábrázolás készült róla, elképzelt jelenetekkel. A Kossuth-nótát idéző zenélő képek, a mindennapi eszközökön, tányérokon, poharakon megjelenő ábrázolások mind hozzátartoztak egyre növekvő kultuszához. Amelynek fénye máig nem kopott meg sehol, ahol magyarok élnek. A legkevésbé Monokon."

Fotók. www.geocaching.hu, www.wikipedia.hu

Forrás: Nemzeti Kulturális Örökség Elektronikus Oktatási Könyvtára. (Írta: TAMÁS EDIT. Szerkesztette: PORKOLÁB ALBERT.)

Honlap: www.heraldicart.uw.hu. Ahol száz magyar falu történetét is megtalálják. Érdemes megnézni.

Hírlevél feliratkozás

Galéria ajánló